Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Takács László Irodalmi Kör

A Kör tiszteletbeli elnöke:

Dezső Ferenc

A Kör elnöke:

Csicsek Anna

Titkár:

Riersch Zoltán

A Kör elérhetősége:

rierschzoltan@freemail.hu  +36-30-665-1015

Gazdasági vezető:

Kardos Ferenc

A Kör tagjai még:

D.Csere Andrea, Csicsek Anna, M.Kovács Ildikó, K.Solymos Gabriella, Bicsák Erzsébet, Hársfalvai Mihályné, Szaboljev Erzsébet, Kósa Helga, Tulok Teréz, Német Judit

Dezső Ferenc, Kardos Ferenc, Kósa Pál, Stahl György, Turi József, Kobán Gergely, Fa Ede, Erdős Attila, Riersch Zoltán

A Kör elhunyt tagjai:

Takács László, dr.Tóth Antal, Pék Pál, Hegyi Attila, Tunyogi Csapó Gábor

 

8800. Nagykanizsa Kálvin tér 5. Halis István Városi Könyvtár

 

Cs. Horváth Anna

2012.02.04

Mit ér az ész, ha balgaság lett börtönöd, s amit elfed köntösöd:

minden cifra-nyomorúság rajtad.

 

 

Koban Gergely

2011.11.17

Kelj fel! Menj tovább!

Mert én már nem megyek.

Tedd meg helyettem is,

Mit én már nem teszek.

 

Menj, és soha többé

Ne add fel!

Menj, mert én

Már nem kelek fel!

 

Menj, fuss, és élj

Soká helyettem!

Menj, és mondd el a világnak,

Érted mit tettem!

 

 

A HÓNAP AKTUALTÁSAI

2011.10.21

                       

 

 

Riersch Zoltán
 
Gyertyák fényében
 
Október végén, november elején a természet színeinek palettáján domináns a megfakult okker és a vizes rozsdabarna. Az idei vénasszonyok nyarának talán utolsó harmadának napjait éli, nyüstöli a huszonegyedik századi dél – zalai. Odakinn erőlködik a Nap, de langyos melege, kopott fénye messze van már a nyári hétágtól. A Vásárcsarnok környékén mintha temetésre készülnének a városlakók. Majd’ minden ember kezében ott virág, mécses, koszorú. Meg – megállnak s beszédbe elegyednek egymással az ismerősök, s még az ismeretlenek is. – Emlékszel? Hogy is volt? Tudod, már egy éve, hogy elment! – a külső szemlélőnek rébuszoknak tűnhet mindez, - ha nem tudná, Mindszentekre, Halottak Napjára készül Kanizsa és a környéke is.
 
A városi temető már napok óta benépesül, pedig még az emlékezés napja odébb van egy kicsit. A távol élők mindig előbb jönnek az itt eltemetett halottaikhoz. De az itt élő is hamarabb utazik el a távolban nyugvó szeretetthez, hiszen vissza is kell érni elsejére, mert itt is várja valamelyik temetőben „valaki”, mert az élet az csak ilyen, mert már eltávozott a kedves, a szülő, a gyermek…
 
Halottak Napján emlékezünk az ismeretlenbe eltávozott szeretteinkre, a barátainkra és az ismerőseinkre. Emlékezünk az itthoni sírkertekben is a múltra, a mosolyokra, az ölelésekre, és valamilyen szinten készülünk mi is az ismeretlenbe. Spiritizálunk, aztán megbocsátunk, és reményeink, hitünk szerint bocsánatban részesülünk. Gyertyák lángja mellett találkozik a múlt és a jelen. A két nagy öreg együtt üzen a kicsinek, a jövőnek.
 
Az üzenet nem is lehet más, mint az: a gyertyák ellobbannak, a virágok elnyílnak, elszáradnak, de az emlékek, a visszaemlékezések, a volt, illetve holt emberi életek értékeinek megtapasztalásai örökségül kell, hogy szolgáljanak útmutatóként az itt maradóknak…
 

Bicsák Erzsébet

2011.07.29

 

 

Elragadtatás

Hermon gyöngyei pázsiton permet, gyöngéd, észrevétlen.

Találjon készen a szívedben éledő harmat-pillanat,

szempillantásnyi csöndes érintés, mely a földről elragad.

 

 

 

Németh Judit

2011.05.30

Minden mulandó, ami földi,
a tört virágokat a szél messzire söpri,
de minden reggel eljön az új nap,
 felkel a mi ősnapunk is!
 
 

K. Solymos Gabriella

2011.05.12

Kék szemére ködfátyol ereszkedett,Meleg szívén jégvirág nevelkedett,
Izzó vágyára hideg hamut dobott, Ilyen lett a nő,ki mindent feladott...
Álmait majdan más álmodja tovább, Lelkének szürke,gyilkos lett a világ.                                                                                                                                           

 

TAKÁCS LÁSZLÓ

2011.04.29

 Takács László 1935. szeptember 12-én született Kiskomáromban, 1990. április 5-én Nagykanizsán hunyt el. Nagykanizsán érettségizett 1955-ben. Katonaidejét részben bányászként töltötte Putnokon. 1957-től Bázakerettyén, illetőleg Lentiben volt postatisztviselő. 1960-tól Szepetneken, Zalaszentbalázson és Nagykanizsán tanár. Pécsett főiskolát, Szegeden egyetemet végzett, Budapesten lett bölcsészdoktor 1978-ban. Verseit az Eletünk, a Jelenkor, a Somogy és zalai irodalmi antológiák közölték. Szalmaláng című postumus kötete 1995-ben Zalaegerszegen jelent meg.
 

 

 

Dr. Tóth Antal

2011.04.29

 

(In memoriam 1933-2004)
 

M.Kovács Ildikó

2011.04.22

Áldozat

 

. A sivatag felől meleget és édeskésen nehéz hullaszagot hozott a szél. A vár előtt dúló csata zaját elnyomta a szerzetesek kórusának hangja

Odakint szikrázott a napfény, a templom félhomályát nem tudta elűzni az oltáron és az áldozórácson pislákoló pár szál gyertya.

Ezüsttel hímzett fehér ornátusában úrfelmutatáshoz készült a pap.

Abban a pillanatban, amikor felemelte az Oltáriszentséget, egy emberként zuhantak térdre a lovagok, és harsant fel a vár udvarán a rohamra indulók kiáltása.

Rohamra és halálba – gondolta a lovag szomorúan. Nem járta át a jól ismert áhítat, megrendültség a pap égnek emelt karja láttán. Társaira gondolt. Azokra, akik már ott hevernek a szaracénok által ütött sebbel a forró homokon, és azokra, akik ezután áldozzák életüket a Szent Célért.

Fiára nézett.

Az ifjú sápadt volt, és arca visszatükrözte apja eltökéltségét. A férfi meghatottan nézte az áldozásból visszatérő gyerekét. Igyekezett elűzni a látomást: a hófehér tunika mell részén izzó nyolcágú keresztet vér borítja. 

Szemét az oltár fölötti kereszten görcsbe feszült korpuszra emelte. Megpróbált alkut kötni Krisztussal: „életemet adom megszentelt földedért, - Te pedig tartsad életben a fiamat.” Még végig sem gondolta a fohászt, elszégyellte magát. „Hogyan üzletelhetnék Veled, kufár módra Uram? Bocsáss meg esendő lelkemnek.” – gondolta.

Újra a fiúra nézett.

A lapockáján kígyóként tekeredő hajfonatot bámulta, mely a lázadás szimbóluma volt, hisz a rendi regula tiltotta a hosszú hajat. Bár csak a hátát látta, a háta közepén a hajfonatot, - tudta, hogy mit él át a gyerek. Egyek voltak ők szívben, lélekben, hitben.

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Riersch Zoltán

2011.04.22

 

November utolsó csütörtökét követő vasárnap, ádvent első vasárnapja. Még néhány fáradt fényű, ködtől, zúzmarától meggyötört nap, s megjelennek az utcákon az első karácsonyi árusok, s ránk köszön a várakozás. Az eljövendő előtti utolsó hetek Ádvent előszobája. Lassan letudjuk a Luca-napot, emberarcú kívánságok telepednek gondolatainkra. Írhatnám úgy is, ebben az őrült, idegbeteg, lélektelen, rohanó és taposó világban, többnyire furcsa kívánságaink vannak. Nekem is, gyerekeimnek is. Unokáimnak, barátaimnak is. Furcsa, mert bármennyire is eszement az ember, józan pillanataiban szeretetéhes: igazat és valódit tenni és akarni akaró. Hívő, kisdedváró. Az amúgy mindennapos őrület ellen megváltásra vágyó. Megváltóra, Messiásra vágyó! Szívből, igazából, eltelve igazi érzésekkel, pótolandó, s míg nem késő, pótolható hiánnyal, szeretettel. Olyannal, amiért kell és érdemes élni! Igen, már lassan érezni a beigli illatát, hallani az ezüstderes tűlevelek között suhanó száncsengő susogását és csilingelését.. A várakozásban áhítatillatú, gyertyaillatú a fel-felkacagó szentestét váró csend. Az örökké haragvó, már kevésbé haragos, szinte már meg is bocsátó. A katona vaktöltényt rak a fegyverébe, (be jó lenne) s az ellenséges árkok ásója betemeti szörnyszülöttét. Templomainkban mosolyognak a szentek, s a padsorok között feltűnik az eddig hitetlen is. Tudjuk, valljuk, az eljövetel hitben is erősít. Egy az Isten, bármely úton közelíted, a Hit ereje átsegít a hosszú Út nehézségein. Nemcsak az újraélesztett élet privilégiuma az „alagútfény”, - bár az is igaz, fényt látni csak az tud, aki tiszta és őszinte szemmel nézi pislákoló fényeit a teremtett és megvallatott világnak.

A kiűzetés óta a Teremtő akaratából ma még születünk, de már meg is halunk. Születünk, mert Isten a teremtéskor így akarta, - s meghalunk, mert elkövettük az eredendő bűnt: kétszer tagadtuk meg az örök életet! Az Édenkertben, s aztán a kiűzetés után, majd Pilátus előtt s utána a Golgotán. A keresztre feszítés után hiába mostuk mi is kezeinket, ráadásul megteremtettük saját haragosainkat, árokásóinkat, katonáinkat, tolvajainkat, farizeusainkat. Akkor is, most is. Így múlik el a világ dicsősége. Így múlik el a világ dicsősége? Lám’ – kétezer éve a Csendes Éjben megtisztul az ember. Az ádventi előszobában leveszi kalpagját, tisztelegve az élet értelme előtt, lemossa testét és lelkét, s szemében életre riad az értelem fénye. Tudja, érzi, többet nem hibázhat!

Ádvent, s aztán a szenteste közeledtével esthajnali fényben figyeljük egymás íriszét. Hóharmatos örömkönny csordul ki a lélek tükréből az ádventi gyertyák-fények segítségével a betlehemi jászol s a zöld fenyő láttán: Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok… Jézusunk, Jézusunk Betlehemben… megszületett a Megváltó halleluja… Isten álld meg a magyart… Isten álld meg a magyart jókedvvel, békével… gyűlölködés, önpusztítás, törökátok nélkül… Ámen

 

 

 

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0