Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Cikkek

Kósa Helga

2011.04.22

Kósa Helga: Életfa

 

Az élet fája a NŐ.

Gyökere, lába, kapaszkodik az anyaföldhöz,

az éltető nedűt szívja testébe.

Törzse, "törzse" maga a biztonság,

a szilárd tartás,

a kéreg egy gondoskodó lelket takar.

A rügyező ágak "bimbóján"

gyermekarcú életek csüngnek,

magukba szívva az élet erejét.

A sokfelé cikázó ágak, a női rejtelem,

a titok,

melyet férfi meg nem fejt,

inkább gyermeki mohósággal csücsörít

a megérett piros alma felé...

Az élet fája az Élet, a Múlt, a Jelen, a Jövő...

és örökké a NŐ. :)

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Kósa Pál

2011.04.22

 Írok többféle máról,
 holnapról, andalító
 est-harang-zúgásról,
 zöldellő természet
 örök imádatáról.
 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

D.Csere Andrea

2011.04.22

 

 

 

Mária fohásza

 
Kilenc hónap reménységgel,
Alázatos szerénységgel.
Erős hittel Benned, Uram,
Hogy méhemben Fiad fogan.
Tűrtem a sok szájaskodást,
Igaztalan vádaskodást.
Ki nem mondott gyanút, kételyt,
Lelkemet fertőző mételyt.
Tűrtem Uram, de most félek!
Terhemen könnyíts hát, kérlek!
Beteljesül akaratod
Megszületik hő’ magzatod.
Közeleg az óra, érzem.
Csípőm szaggat, remeg térdem.
Kettéhasít a fájdalom!
Segíts, Uram! Vágylak nagyon!
Fiad hozom most világra.
Ő lesz Világnak világa.
Méhem édes, csöppnyi terhe:
Ember-gyermek -- Isten lelke!
 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Dezső Ferenc

2011.04.22

 

Szavakat keresek, nehéz veretes szavakat, mit nem fog a rozsda, de kiver a csipke.

Fölnéznek rá a madarak, röptüknek fényt ad az íze. Csőrükben viszik a szépet s csicsergőn a napba égik, minek lángja a szeretet, véka arannyal nem mérik, az jut hozzá, kinek szíve vérzik.

A szálló fényben egy táj olvad belém, múlok a nyárral, s égek tűz szekerén.

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Szaboljev Erzsébet

2011.04.22

 

 

Szaboljev Erzsébet: Álom


Karácsonynak éjjelén álmodtam egy szépet.
Az álmomat elmesélem szépen, sorban néktek.
A konyhában sürgés-forgás, készül már a kalács.
Diót darál, lisztet szitál édes jó nagyanyám.
Nagyapám is serénykedik, fakanál a kezében,
mosolyogva kevergeti levesét egy edényben.
Pára lengi be a konyhát, a szívekben szeretet.
Nagyanyám egy pillanatra megfogja a kezemet.
Rám tekint a szép szemével, abban minden benne van.
Szíve összes szeretetét nekem adja boldogan.
Kislány vagyok: kedves, vidám, mosoly a szememben.
Néhány olvadt szaloncukor maszatos kezemben.
Elcsentem pár díszes cukrot, mikor félrenéztek.
Az angyalkás dobozkából zsebre dugtam négyet.
Nagyapám és nagyanyókám, persze észrevették.
Semmi jelét nem mutatták, hogy ezt megfigyelték.
A tésztába beletette kis kezemet nagyanyám.
Gyúrhattam én a kalácsot! Kakaósat! Úgy biz' ám!
Felébredtem, ágyban fekszem, a fejem még kába.
Nem is értem, mért nem vagyok én még a konyhába'?
A kalácsot nem kóstoltam, pedig nagyon vártam.
Az illatát tisztán érzem, s az ízét a számban.
Így készült el az illatos finom sütemény.
Kalácsoknak királynője e kakaós tünemény.
Alig győztem én kivárni. Türelmetlen voltam.
A sütőajtó előtt folyton toporogtam.

 

 

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Erdős Attila

2011.04.22

Ádventjárás idején életutat sirat a keresztény föld vándora. Sebzett gondolatban ajándékba kapja lelkéhez a szavakat: és a felnőtti élet –gyermekként esdekel.

Az élet oly rövid, mint az ádventi gyertyák vasárnapi fénye. Amíg a folyékony viasz táplálja életét, a díszével együtt pompázik, ég.

… Ma még emberként vagyunk, de a holnap számadása mindennél fontosabb.

 

 

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Csicsek Anna

2011.04.22

Mi van? Semmi. Mi lenne?  Semmi. Mi kéne? Minden.  De legalább a fele. Ha… szeretnél meg … effélék. Akár olyan lehetnél, mint én! De akkor meg miért. Ismerem gyógyszereid mellékhatását. Jegyzem, vérképet mikor csináltattál. Tudom munkahelyed minden ártalmát. Fáj, ha piszkál barát vagy család. És így tovább. Ágyig elér a sok fölös fájdalom, Már csak az agyamat sikerül … izgatnod?

 
 
 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Fa Ede

2011.04.22

 

Fa Ede
EMLÉKEZÉS
 
lényünk
összeforrt:
ölelkeztünk
a vízben
 
felizzott
s felrobbant
a tó
 
eltűnt
a trágár
emberáradat
 
ŐSTISZTASÁG
tört égbe
és zuhant
alá:
 
többé
nem lesz nyár
beszélő fény
kék csendű
madárfütty
 
halott
hínárhaj
himbálózik
a békanyálas
feledés alatt